Az öntözőrendszert a vezérlő automatika irányítja. Annyi szórófejet helyezünk el a kertben, amennyi az egész kertet egyenletesen be tudja öntözni. Az esetek nagy többségében ezek több vizet bocsátanak ki, mint amennyi rendelkezésre áll, ennek alapján körökre osztjuk el a szórófejeket, melyeket mágnesszelepek nyitnak-zárnak, a vezérlőbe általunk beírt öntözési program szerint. Az automata öntözőrendszer leginkább látható elemei a talajból működésük idejére kiemelkedo szórófejek, melyek az öntözés befejeztével visszasüllyednek talajszintbe. 4-5 méter sugárig, szabdalt területeken, spray típusú, állandó szórásképű, ennél nagyobb öntözési sugár esetén forgó (rotoros) szórófejeket használunk. A szórófejek ritkábban egész kört (360 fok) gyakrabban körcikket öntöznek. A fix szórásképű fejeknél, cserélhető fúvókákkal dolgozunk. Ezek a fúvókák egyrészt az öntözött körcikk alapján lehetnek pl. 90° (Q), 180° (H), 360° (F), illetve fokozatmentesen állíthatóak. Másrészt öntözési sugár alapján pl. 8-as (2,4 m.) 10-es (3 m.) 12-es (3,6 m.). A forgó (rotoros) fejekhez rendszerint kapunk fúvóka készletet, amiből kiválaszthatjuk a nekünk megfelelő sugarút, vízkibocsátásút, az öntözött körcikket ezeken a szórófejeken be lehet állítani.
Növényágyásokban csepegtetocsöveket használunk, melyek közül a 16 és 20 mm. külső átmérőju 2 és 4 liter/óra vízkibocsátásúak a leggyakoribbak. A csepegtetocsövek nagy elonye, hogy a perforált rész alatt un. nyomáskiegyenlítő betét helyezkedik el, ami biztosítja, hogy megfelelő nyomás esetén, (amit be tudunk állítani) több száz méter cső esetén is, a vízmegtáplálás közelében is ugyanannyi vizet juttat ki, mint a cső végén.